Copyright ©
2004
INFONIA Alapítvány
| Információs Társadalom
folyóirat - archívum A 2004. IV. évfolyam 1. szám
A folyóirat digitalizálása a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával, az eMagyarország Program keretében valósult meg.
A teljes szám letöltése egyben (pdf)
Bevezető
Z. Karvalics László: A társadalomtudomány Internet-percepciója és recepciója Az Internet-tudomány az elmúlt években végigment a diszciplínává válás útján. Létrejött mintegy félszáz, lektorált szakfolyóirata, amelyek közül a legjelentősebbek bebizonyították, hogy ma már nemigen van modern társadalomtudományi ütközet digitális segédcsapatok nélkül. A New Media and Society, a Convergence, a Cyber-Geography Research Bulletin, az Information, Communication & Society és a Terminal mellett a kizárólag Weben létező First Monday, C-theory, Netfuture vagy TechKnowLogia a legmagasabb tudományos standardok alapján működik. A referencialáncba szerveződő Internet-szakirodalom mára mintegy félezer kötetet jelent, kb. két tucat „klasszikus” és 50-60 szignifikáns munkával. Gombamód szaporodik a szakosított kutatóintézeti hálózat, a világon kb. félszáz frissen létrehozott intézettel, évi kb. 400 jelesebb, Internet-vonatkozású konferenciával. Megalakult és négy alkalommal rendezett rangos világkonferenciát az Internet-kutatók nemzetközi szervezete, az AoIR (Association of Internet Researchers), és rajta kívül számos, kutatási feladatokat ellátó szakmai tömörülés jött létre. A www.netzwissenschaft.de oldalain mindent megtalálunk, ami az Internet-tudományhoz kötődhet: 14 ezernél több, kategorizált link Internet-kutatással foglalkozó szakemberekről, kutatóintézetekről, kutatási projektekről, periodikákról, konferenciákról, könyvekről, esszékről. Az Internet-tudomány zömét a hagyományos társadalom-tudományok forrásvidékei felől érkező, maguknak kutatási területeket már kifejezetten és egyre inkább csak az Internettel kapcsolatban definiáló szerzők „termelik”. Annál érdekesebb megvizsgálni, hogy vajon ebben kimerül-e a „mainstream” társadalomtudomány percepciója és recepciója – másképp: éri-e újfajta, minőségileg más kihívás az egyes diszciplínákat, mint hogy megoldásaik, szemléletük és apparátusuk Internet-specifikus kutatásokba „vándorol át”? Amikor a társadalomelmélet nagy rendszeralkotói elkezdtek társadalommodelleket építeni, jellemzően alrendszerekre tagolt óriásmátrixok formájában, a média már akkor is kakukktojás volt: önálló kategória-e, vagy mindegyik alrendszernek fontos modulja? Nagy kérdés, hogy az Internet, ez az integráló erejű „szupermédia” vajon ezeket a dilemmákat aktualizálja-e, vagy a váltás paradigmatikusabb ennél? A „hálózat” köré konvergáló tudások vajon új metszés-és vonzásponttá teszik-e az Internet-jelenséget? Bizonyára nem véletlen, hogy Manuel Castells a „hálózatosodás” fogalma köré épített nagy társadalomelméleti trilógiája (The Information Age I-III.) után egy „szellősebb” könyvecskében (The Internet Galaxy) éppen a világháló kérdéseit járja körül? Mi az üzenete annak, hogy formálódik a hálózatok átfogó, a társadalom-és természettudományokat is egyesítő tudománya, a science of network (élén a magyar származású Barabási Albert-Lászlóval)? Egyelőre még az útkeresés és a kérdések megfogalmazása zajlik. Mostani tematikus válogatásunkban a szociológia, a nyelvészet, a történettudomány, a jogtudomány, a politológia, a kommunikációelmélet, a néprajz és a pszichológia képviselői tesznek kísérletet arra, hogy ösvényeket és válaszokat találjanak.
Dányi Endre, Dessewffy Tibor, Galácz Anna, Ságvári Bence: Információs társadalom, Internet, szociológia A szociológia hagyományos eszköztára csak nehézkesen tudott lépést tartani az információs társadalom jelenségeivel, s ezért részben elvesztette korábbi domináns szerepét a társadalmi változásokat leíró és magyarázó tudományok között. Ez a tanulmány összefoglalja az ebben a témakörben elért fontosabb elméleti eredményeket, amelyek újszerűségük folytán képesek voltak „vérátömlesztést” adni a szociológiának. Az 1990-es évek közepétől az Internet társadalmi hatásait vizsgáló kutatások elsősorban a digitális megosztottság, a társadalmi elszigetelődés, a hatékonyság és az ellenőrzés kérdéseivel, valamint a világháló használatának politikai és kulturális vetületeivel foglalkoztak. A tanulmány kitér az Internet mint kutatási infrastruktúra módszertani kérdéseire is. A szerzők röviden bemutatják a hálózati kultúra elemzésének szerepét a társadalompolitikai célok megvalósításában.
Bódi Zoltán: A szóbeliség kifejeződése az internetes kommunikációban Az Interneten megjelenő szövegek – az írásbeliség megjelenése óta fennálló természetes igények kielégítésére törekedve – egyre inkább multimediális jelleget öltenek. A vizuális elemekre is alkalmazható hiperlinkek segítségével a multimediális kommunikátumok egységes szerkezetbe tagolódnak a világhálón. Mindez a Gutenberg-galaxist felváltó poszt-literalitás jelenségeként értékelhető. Az Interneten folyó kommunikáció gyorsaságával, szerkesztetlen párbeszédstruktúrájával és sajátosan alkalmazott szimbólumaival a spontán szóbeli diskurzushoz közelít. Ez utóbbiakat a tanulmány szerzője online kérdőíves módszerrel vizsgálta a hazai felhasználók körében, s az eredmények alapján részletesen elemzi az úgynevezett mosolykódok különféle alkalmazási módjait.
Z. Karvalics László: Internet és történettudomány: kihívás, tématérkép, előtörténet Az Internet és a történelem kapcsolatainak feltárása önálló, összetett és komoly kihívást jelentő kutatási terepet kínál. Az elemzés nem szűkíthető le az Internet történetére: a hálózatot a történeti kutatások új szakmai infrastruktúrájaként és a történeti tudás terjesztésének új felületeként is vizsgálni kell. A digitális hálózati kultúra meghatározó erejű hatást gyakorol a történettudományra és a történeti tudatra. A tanulmány – illusztrációként az Internet történetéhez – kimutatja, hogy azt nemcsak a huszadik század hatvanas éveinek közepéig kell visszavezetnünk, és a hálózati kommunikáció „virágkorát” sem csupán a kilencvenes évek derekától számíthatjuk. A kezdetek fellelhetők már a telegráf hálózatokban, a rádióamatőr mozgalomban, majd a hetvenes évek során egyes országokban kiépített nemzeti információs infrastruktúrákban, illetve a hálózati elv gondolkodástörténeti úttörőinek munkásságában. Mindezek mögött felsejlik a teljes kommunikáció- és könyvtártörténet.
Nagy Dorottya: Az Internet és a jog Az Internettel kapcsolatban felmerülő jogi kérdéseket érzékenyen és öncélú szigor nélkül kell kezelni, szem előtt tartva, hogy a hálózati társadalom morálja és normái nem teljesen egyeznek meg a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó elképzeléseivel. Jogszabályok csakis ott kellenek, ahol a felhasználók, illetve a tartalomszolgáltatók önszabályozása és a netikett már nem elegendő. Az Internet jogi szempontból fontos tulajdonságai a nyitottság, a decentralizáltság, a globalitás, az anonimitás, valamint az ellenőrzés hiánya és a folyamatos technikai fejlődés. Az Internet jogi szabályozása sok akadályba ütközik a „hálózati társadalom” határozott ellenállása miatt is. Az Internet és a jog fő kapcsolódási területeit a szerző a következőkben látja: a szellemi alkotások és a magánszféra védelme, a szólásszabadság és a kéretlen reklám ellentmondásai, az e-gazdasággal összefüggő és egyéb számítógépes bűncselekmények.
Kiss Balázs: Az Internet politikatudományi diskurzusai A szerző röviden összefoglalja, hogy a politikatudomány hogyan próbál megfelelni az Internet gyors elterjedésének tényével. A kérdést elméletileg és az intézményrendszer szempontjából is vizsgálja, mivel a szaktudomány tárgyához az adott esetben nemcsak a témára vonatkozó gondolatok, hanem az érintett intézmények is hozzátartoznak. Kiss Balázs itt közölt tanulmányában csupán arra szorítkozik, hogy a szakirodalom alapján bemutasson néhány olyan, az Internettel kapcsolatban végzett tudományos vizsgálatot, amelyek a politikatudomány terrénumához sorolhatók.
Kiss Aranka: Kommunikációtudomány és Internet Internet-kommunikáció Az információs társadalom kommunikációelméleti kérdéseinek vizsgálata a társadalomtudományok egyik prioritást élvező kutatási iránya lett. Az Internet olyan sokoldalú tömegkommunikációs médium, amely a kommunikáció sok különböző formáját teszi lehetővé. Az Interneten folyó különböző kommunikáció típusain belül azonban sem a „tömeg” nagysága, sem a kommunikáció jellege nem határozható meg minden szempontból pontosan. A szerző rövid áttekintést ad arról, hogy a tömegkommunikáció-kutatás terén korábban kidolgozott elméletek és módszerek mennyiben alkalmazhatók az új médiumokra. A téma legfontosabb elméleti diskurzusainak bemutatásával arra keresi a választ, hogy a kommunikációkutatóknak miért kell tanulmányozniuk az Internetet.
Rab Árpád Szörény: Néprajz az információs társadalomban A tanulmány a néprajz és az antropológia szerepét vizsgálja az információs társadalomban. A néprajz több száz éves tapasztalatával és kiforrott fogalomkészletével, a kulturális antropológia pedig korszerű módszertanával, rugalmasságával és holisztikus szemléletével járulhat hozzá az információs társadalom kutatásához. A szerző három fő témahalmazzal foglalkozik: a kulturális örökség digitalizálásával, a néprajz és az Internet kontextusában a folklorisztika tárgykörébe utalható „forró pontokkal”, valamint azzal a szereppel, amit az információs írástudás terjedése a magyar népesség körében végzett átfogó jellegű néprajzi és antropológiai kutatások terén betölthet.
Ritter Andrea, Fábián Zsolt, Pillók
Péter, Hoyer Mária:
Felmérés a magyarországi Internet-használatról: betegség vagy korosztályra
jellemző tünet? A szerzők az Internet-függőség helyzetét elemzik két hazai vizsgálat alapján. Az eredményeket elméleti síkon értelmezik és ajánlásokat fogalmaznak meg nemcsak a kóros esetek kezelésére, hanem az átlagos Internet-használók, elsősorban a fiatal generáció tagjai és környezetük számára is. Megállapítják, hogy „Internet-függőség” helyett legfeljebb csekély gyakorisággal előforduló „kóros Internet-használatról” beszélhetünk, ami nem különálló nozológiai egység, hanem egy pszichés problémahalmaz tünete, és a személyiség új típusú integrációjának lehetőségét is magában hordja. Ajánlásaik szerint a károsodottak megsegítésére virtuális klinikákat, szabadon elérhető mentálhigiénés „webkikötőket” kell létesíteni.
|
