Copyright ©
2004
INFONIA Alapítvány
| Információs Társadalom
folyóirat - archívum 2002. II. évfolyam 2. szám
A folyóirat digitalizálása a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával, az eMagyarország Program keretében valósult meg.
A teljes szám letöltése egyben (pdf)
BEKÖSZÖNTŐ
Pléh Csaba: Evolúciók és kultúrák Már azt is nehéz lenne hagyományos gondolkodásmóddal megmondani, vajon tematikus száma-e az, amit az olvasó a kezében tart, a folyóiratnak? Számomra ezt a tematikus kapcsolópontot éppen az adja meg, hogy a különböző műfajú írások mind érintenek egy alapvető kérdéskört: azt, hogy milyen lehetséges oksági, analógiás és a kutatási stratégiát érintő összefüggések vannak az evolúciós rendszerek és a kultúra tanulmányozása között. Az oksági kérdés Lamarck és Darwin koráig megy vissza, s azóta számos formában visszatér. Vajon a biológiai evolúció mechanizmusai megmagyarázzák-e a kultúra létrejöttét (s talán működésének alapvető paramétereit, s éppen ez lenne Darwin egyik veszélyes gondolata, mint Dennett, 1998 kimelte), vagy a kultúra valami külön szférában lebegő autonóm folyamat? Mindkét felfogás intrellektuálisan respektábilis, bár képviselőik sok rosszat mondtak egymásról. (Ennek történeti és filozófiai értékelésére l. Kampis, 2000, mai bemutatására pedig Pinker, 2002). Jelen válogatás megmutatja, hogy a “lágy mozzanatok” természettudományos értelmezése és használata, az, amit információs, más területeken kognitív fordulatként, illetve az információkezelő emberalkotta rendszerek eluralkodásként ismerünk, ezt az oksági kérdést is új módon világítja meg. Megfogalmazódnak olyan modellek - Szathmáry interjúja is utal iléyen megoldásokra - ,amelyek az élővilág és kultúra közt a folytonosságot az információkezelési módok megszervezésében keresik (Donald, 2001). Vannak látszólag apróbb kérdésekből kiinduló oksági folytonossági felfogások is, mint Tomasello (2002), aki a kulturális tanulásban lát egy különleges biológiai átmenetet. Ez maga sajátos biológiai adaptáció lenne, mely azután “tartalma révén” elindítja az önállóvá vált kultúra lavináját. Az evolúció nála nem mint a kultúra ellentéte, hanem mint a kultúraalkotás feltétele jelenik meg. A kultúra teremtett dolog, de maga a kultúrateremtés képessége evolúciós eredetű . Ez a válogatás jól mutatja az evolúciós modellek és a kultúrakuttás közötti analógiakeresések felélénkülését is (Csányi, 1999 a jó forrás ennek elméleti elemzésére). Ennek az analógiakeresésnek kiváló terepe a mémek fogalma, mind azt Dennett irónikus, de mégiscsak elkötelezett tanulmánya és Mund Katalin sokoldalú társadalomtudományi elemzése egyaránt érezteti. Számos módon körbejárhatjuk azt a kérdést, vajon jogos-e genetikai átadás és a gondolatok révén megvalósuló társadalmi integráció esteében azonos mechanizmusokat tételezni. Fontos azonban látnunk az akár vitriolos formájában is jogos kritika közepette, hogy ezek az analógiakeresések is jól mutatják az evolúciós ihletés harmadik formáját és hasznát: a tudományos modellek ihlető szerepét. A mai pszichológiában, nyelvészetben, antropológiában - még akkor is, amikor igen kritikusak vagyunk a kultúra materiális elméletét illetően - a darwini modellek termékeny hipotézisforráasnak bizonyultak. (A magyar irodalomban l. erről Pléh, 2003, valamint Pléh, Csányi és Bereczkei, 2001 köteteit.) Ez a tematikus szám megmutatja, hogy a biológiai tudományos modellek ihlető szerepe a kultúrakutatás egészében is igaz. S talán éppen a mai eszközök keltette kulturális reflexió fogja segíteni a kulturális folyamatok oksági megértését is (Nyíri, 2001).
KLASSZIKUSOK
Daniel C. Dennett: Mémek: mítoszok, félreértések és félelmek A mémek fogalmát Richard Dawkins használta először, Az önző gén című könyvében, 1976-ban. A kezdetben sok ellenérzéssel fogadott “mém” Dennett energikus propagandakampányának köszönhetően támogatókra talált, s számos- jóllehet gyakran változó minőségű - könyv és cikk íródott róla. Dennett szerint a kulturális entitások a kiválasztódás-rendszer alapján fejlődnek, ha a Cui bono (Ki jár jól)? kérdésre a “kulturális tárgy” a válasz. Csak ebből a szemszögből érthetjük meg, hogy nemcsak a kultúra őrzői és közvetítői, hanem kulturális entitások is vagyunk.
James R. Beniger: Az irányítás mint az információs társadalom motorja Beniger nagyszerű 1986-os, The Control Revolution című könyvének záró, s egyben összegző fejezete az információfeldolgozás, a kommunikáció és az irányítás központi jelentőségére irányítja rá a figyelmet. Úgy véli, hogy a társadalomtudósok az információval kapcsolatos alapvető fogalmak segítségével tisztázhatják a társadalom szerveződésével és a társadalmi folyamatokkal kapcsolatos, még mindig nagyrészt rendszerezetlen ismereteinket. Az információs társadalom kialakulását - a társadalmi viselkedés szinte valamennyi aspektusát tekintve – minden eddigi leírásnál ill. magyarázatnál jobban értelmezhetjük az irányítás rendszereiben végbemenő ciklikus változásokkal.
KALEIDOSZKÓP
Steve Talbot: Komplex varázs A komplex rendszerek vizsgálatában mindinkább teret nyert a holisztikus szemlélet, olyan kifejezések válnak egyre népszerűbbekké, mint az “önszerveződés”, a “komplexitás” és a “káosz”. Talbott tanulmányában rövid áttekintést ad az új elméletekről. Rögtön elöljáróban felhívja olvasói figyelmét arra, hogy tanulmányában a természet iránti vágyódás és az attól való legdurvább elszakadni vágyás egyik legfurcsább keverékével fog találkozni. Ez a dilemma erőteljesen jelen van napjaink tudományos gondolkodásában, és mindannyiunk hasznára válhat, ha megismerjük.
Loet Leydesdorff: Bizonytalanság és az “idő” kommunikációja A szerző az időfogalom konstrukciójának tudománytörténeti, ám a mindennapi tudatba “leszivárgó” folyamatát tekinti át Descartes elméletéin keresztül. Newton és Huygens úttörő gondolataival és az információ- és evolúcióelmélet megközelítésének alapjaival is megismerteti az olvasót. Leydesdorff a rendszerek szinkronban maradását vizsgálja: kölcsönösen kommunikálnak, hogy pontosítsanak/frissítsenek vagy egymástól függetlenül, egy “standard órához” igazodnak? A szerző a modern kognitív tudomány egyik legfontosabb területére is elkalandozik: hogyan valósul meg test és lélek egysége, mi biztosítja a szinkronicitást?
OLVASÁS KÖZBEN
Mund Katalin: A kulturális evolúció újabb elméletei a hagyományok tükrében A tanulmány a kulturális evolúció két, többek által riválisnak tekintett elméletének, nevezetesen Dawkins mém- teóriájának, valamint Dan Sperber ún. epidemiológiai elméletének alkalmazhatóságát és korlátainak lehetőségeit vizsgálja. Ahelyett azonban, hogy egy újabb teoretikus konstrukciót hozna létre, inkább a modellek konkrét alkalmazhatóságát állítja előtérbe. Ehhez a néprajz és a kulturális antropológia eddigi eredményeit, s ennek kapcsán bizonyos módszertani elemeit hívja segítségül, elsősorban is Robert Redfield “kis tradíció - nagy tradíció” elméletét.
INTERJÚ
Kolin Péter:
Az evolúció legújabb lépései? A mesterséges intelligencia veszélyeiről beszélgettünk Szathmáry Eörssel, aki felhívta a figyelmet arra a reális veszélyre, hogy kontrollált körülmények között is elszaporodhatnak a Földön az önreprodukáló gépek. A kultúra információkészlete, amit megtanulunk, módosítunk és továbbadunk, legalább ugyanolyan fontos, mint a genetikai örökség. A genetikai örökség tesz minket alkalmassá arra, hogy a mémeket befogadjuk, de azok a tartalmak, amelyeket a mémek hordoznak már nem a biológiából következnek, hanem abból a társadalmi fejlődésből, amin néhány ezer év alatt keresztülmentünk. Ezeknek a berendezéseknek az intelligenciáján persze sok múlik majd, ezért az igazi nagy kérdés szerinte az önreprodukáló gépek és a mesterséges intelligencia házasítása lesz.
RECENZIÓ
Tófalvy Tamás
Gricz István:
Kultúra és robbanás
Rab Árpád Szörény SZEMLE
Szeli Katalin:
A 21. századi kommunikáció új útjai Másfél éve indult a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének vezetésével az az interdiszciplináris kutatás, melynek legújabb eredményeit május végén ismertették a nagyközönséggel egy nagyszabású nemzetközi konferencián. A cikk az előadók azon kérdésfeltevéseit és válaszait közvetíti, melyek az információs társadalom emberének átalakuló megismerési-gondolkodási rendszereire és megváltozó közösségi kapcsolataira irányulnak.
KONFERENCIAFIGYELŐ
LAPTÁRS-AJÁNLÓ
E szám a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által az INFONIA kiadói programja számára nyújtott támogatás révén jelenhetett meg.
|
