Copyright ©
2004
INFONIA Alapítvány
| Információs Társadalom
folyóirat - archívum 2002. II. évfolyam 1. szám
A folyóirat digitalizálása a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával, az eMagyarország Program keretében valósult meg.
A teljes szám letöltése egyben (pdf)
Beköszöntő
Folyóiratunk nyitó darabja 2001 decemberében jelent meg, és evvel a mostani számmal indítjuk el az első teljes évfolyamot. A Beköszöntő “programadó” fordulataihoz képest ezúttal talán a szerkesztési elvekről, a válogatásunk mögött álló megfontolásokról szükséges inkább beszélni, s mindez egyúttal egyfajta “felkonferálása” is a megjelenő fontosabb tanulmányoknak. Sokak számára rögtön meglepetést kelthet, hogy egy egészen friss tanulmányt (Barry Wellman és társai elemzését a társadalmi tőkéről és az Internetről) a Klasszikusok rovatba soroltunk. Elsődleges célunk természetesen az, hogy a témakör időben korábbi “veteres” darabjait közvetítsük, de Wellmanék tanulmánya akkora port vert fel, oly sok hivatkozás és másodelemzés foglalkozik vele, hogy szinte biztosnak látszik a bevonulása a “klasszikusok” közé. Ráadásul korábbi számunkkal kapcsolatban éppen Molnár Szilárdnak a társadalmi tőke kérdéskörét áttekintő szemléjéhez érkezett a legtöbb érdeklődő megjegyzés, ezért is döntöttünk úgy, hogy a Wellman és társainak a szerkesztőségünk kérésére külön átdolgozott tanulmányát közöljük, s mellé “ráadásnak” röviden összefoglaljuk annak a Netville-projektnek a tanulságait, amely mindmáig a téma kiinduló “empirikus” hátországát jelenti (Ld. Bartha Zoltán ismertetőjét Keith N. Hampton munkájáról). Kaleidoszkóp rovatunk újabb “ösvényeket” nyit a korábbiak mellé: számos izgalamat tartogat az információs társadalom retorikájának elemzése (Karim H. Karim), André Vitalis tanulmánya egy egészen friss és “forró” jelenséggel, a videomegfigyeléssel foglalkozik, és helyezi azt társadalomelméleti keretbe, Dessewffy Tibor pedig egy eredeti megközelítéssel gazdagítja a témakör szociológiai vonatkozásait. Nem tettünk le arról sem, hogy számonként egy “historiográfiai” jellegű szöveget közöljünk: ezúttal egy kritikai szakirodalmi szemlét kommentálunk és ismertetünk terjedelmes részletekben, amely az információs társadalom közösség-és demokráciaelméleti vitáinak legolvasottabb darabjait tekinti át. Jelentősen bővült recenzió rovatunk is, amelybe – noha elvünk, hogy hazai szerzőtől csak első kézből közlünk szöveget – az információs társadalom irodalmának egyik emblematikus darabja, Toffler “Harmadik hullám”-ának magyar megjelenése alkalmából érzett örömünket Kömlódi Ferenc online közzétett ismertetőjének átemelésével fejezzük ki. Idei második számunkat az információs társadalom rendszer/evolúciós vonatkozásainak, a negyediket pedig az oktatás kérdéskörének szeretnénk szentelni. Tisztelettel felkérjük minden Olvasónkat, hogy legyen szerzőnk vagy társ-szerkesztőnk: továbbra is várjuk megjegyzéseiket, javaslataikat, tanulmányaikat. A szerkesztőség
Klasszikusok
Barry Wellman, Anabel Quan
Haase, James Witte, Keith Hampton: Társadalmi hálózatok, részvétel és közösségi elkötelezettség E tanulmány kutatás az egyik első, 1998-ban végzett nagyszabású web felmérés eredményeit használja fel, hogy a címében feltett kérdésre választ kapjon. Megállapításai, módszerei révén a szakirodalom egyik legidézettebb opuszává vált, s az eltelt röpke négy év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy igazi klasszikusnak tekinthessük. Eredményeik szerint pozitív összefüggés van a különböző önkéntes szervezetekben és a politikában való online és offline részvétel között, s az Internethasználók valamiféle online közösségi érzést alakítanak ki, általánosságban és rokonaikkal. Az első komoly érvrendszert produkálták amellett, hogy az Internet nem váltja valóra sem az utópisták álmát egy nagyobb közösségi eufóriáról, sem nem tükrözi az antiutópisták lidércnyomását a fokozott elidegenedésről.
Kaleidoszkóp
Karim H. Karim: A kiber-utópia és a paradicsom mítosza: Jacques Ellul propagandakutatásainak alkalmazása az információs társadalom retorikájának elemzésére Jacques Ellul francia gondolkodó a huszadik század közepének uralkodó propaganda-mítoszait elemezte, ám eredményeit a szerző sikerrel alkalmazza az információs forradalomra is. A jelenhez kapcsolódó ideológia önmagában nem képes az egyének mozgósítására, ehhez az ősi eredetű, vallásos gyökerű mítosz pszichológiai-spirituális erejére is szükség van. A cikk egy sor, Ellul által azonosított mítoszt használ fel (tudomány, történelem, nemzet, munka, boldogság, fiatalság, és a hős) annak bemutatására, hogy a rájuk alapozott fogalmi keret hogyan alkalmazható az információs társadalom jelenkori propagandájának elemzésére és kritikájára.
Dessewffy Tibor: Az árnyékvilág szociológiája Kontrol és kreativitás az információs korban A szerző az információs forradalom történetéből kiindulva tesz kísérletet arra, hogy a késő modernitás némely sajátosságára hívja fel a figyelmet. E szociológiai megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a késő kapitalizmus káosza nemcsak a reménytelenség s a technológiai elidegenedettség terepe, hanem e folyamatok mellett nem-szándékolt következményként újra és újra létrejönnek az ellenőrizhetetlen kreativitás, és a rendszer logikájától időlegesen leváló “árnyékos területek” is. A kultúra ott és akkor mutat meglepő minőségi változást, ahol s amikor nem is várnánk, s a futurológusok, utópisták, vagy éppen hosszú távon tervezők “legszebb álmai” úgy válnak valóra, hogy már a manifesztáció pillanatában másodlagosak a megjelenő új érték- és vonatkoztatási keretekben értelmezve.
André Vitalis: Kamerás megfigyelés, biztonság és szabadságjogok A XVIII. századtól kezdődően az egyén annak köszönhetően lett engedelmes, hogy zárt helyeken (iskola, kaszárnya, üzem, kórház, börtön) azonosíthatóvá tették, s tudta, hogy figyelik. Növekvő mobilitása, s köztereken (repülőtereken, hypermarketekben) részlegessé és anonimmá váló identitása következtében a régi fegyelem az 50-es évektől veszített hatékonyságából. Napjainkban a kamerás megfigyelés a láthatóság tudatos és állandó állapotát hozhatja létre, biztosítva a hatalom automatikus működését. E viszonyt magába építve az egyén részt vesz önmaga alattvalóvá tételében.
Olvasás közben
Bartha Zoltán:
Online közösség vagy offline magány – egy város a jövőből: Netville Keith N. Hampton: Hálózati lét egy behálózott közösségben: Netville, glokalizáció és a civilszféra
Recenzió
Szeli Katalin: Cluetrain - a hagyományos üzletmenet végnapjai
Miró Kis Ida:
Az információ társadalmi élete
Kömlődi Ferenc:
A futurológus előre megmondta
E szám a
Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által az INFONIA
kiadói programja számára nyújtott támogatás révén jelenhetett meg.
|
